Szlovákia 2002. augusztus

Indulás Pápáról nem túl korán, mint ahogy az nálunk szokás, mert ugyebár nem kerget a tatár.

Határátkelés Komáromnál. Úti cél: Szlováki szélén keresztül eljutni a Magas-Tátrába. Az első említésre méltó hely a Vág völgyében Beckó. A falu váráról kapta a nevét, mely egy kiemelkedő sziklán tornyosul a táj fölé. Az útról is már előre jól látni. A legenda szerint, Stíbor vajda bolondjának, Beckónak lehetett egy kérése az urához, ami az volt, hogy erre a sziklára építsen neki várat.

Olyan magas kősziklára épült a vár, hogy a madár is elfárad, mire felrepül:

Fel is mentünk megnézi, egy másik oldaláról így néz ki:

Szép vár lehetett valaha. Most már inkább rom, de érdemes megnézni, valóban látványosan emelkedik a táj fölé.

Következő állomásunk Trencsén (Trenčin), Középső-Vágvölgy legnagyobb városa a Fehér- Kárpátok lábánál, a Vág folyó két partján fekszik

A vár egy 260 m magas hegyen áll, a felvidék egyik legnagyobb vára.

Azt hittük, itt aztán már nyoma sincs magyarságnak, de a várban a szlovák idegenvezetés közben megütötte fülünket a Pállfy név (amit a szlovákok valahogy így mondanak: Pálfioú, brrrr hogy hangzik ez?). Nagyjából ennyit is értettünk összesen a bemutatóból.

Kilátás a várból:

Úgy látszik ez egy várnéző utazás lesz. Jöjjön a következő, amit már régóta kerestem, csak nem tudtam a nevét, ahol található, Bajmóc (Bojnice) kastélya:

Privigyétől 2 km-re fekszik Bajmóc. Várát a 13. század második felében építette a Hont-Pázmány nembeli Kázmér, majd Csák Mátéé, 1321 után királyi vár. A középkorban olasz tulajdonosai voltak, akik bővítették és védőfalakkal erősítették. Mátyás király, Corvin János és a Szapolyaiak után 1527-ben a Thurzóké lett, akik sokat építettek rajta. A török 1530-ban és 1599-ben is eredménytelenül ostromolta. 1604-ben Bocskainak megnyitotta kapuit. 1637-ben a Pálffyaké lett, akik végig karban tartották, majd a 20. század elején pompás, 365 ablakos várkastéllyá varázsolták. 1910-ben Bajmócnak 1346, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Több oldaláról is érdemes fotózni. A kőfal alatt, a várat egy hatalmas vizes árok veszi körül.

A belépő igazán nem kerül sokba, vétek kihagyni, mert belül is nagyon pazar. Van idegenvezetés, de a magyarul beszélők magyar nyelvű tájékoztató kapnak (jó esetben).

Szinte az egész kastély bejárható. Szlovákia egyik legszebb és talán leglátogatottabb helye.

Néhol színes üvegek:

Máshol gyönyörű freskók hívják magukra figyelmünket:

Ebben a helyiségben speciális állandó hőmérséklet van az ikonok érdekében.

Az idegenvezetés korhű ruhában történik, de úgy tűnik nem szeretik, ha fotózzák őket.

Különösen akkor, ha valami „inflagranti” esetről készül a fotó:

Esővíz elvezető kút, melynek az alját a kastély pincéjében is megtekinthettük.

Ez a sír pedig Pálffy grófé, természetesen teljes magyar felirattal. Ezt megértettük, csak a magyarul nem beszélő, pl. szlovákoknak volt szükség fordításra.

A vár alatti parkban 30-40 fokos termálvizű gyógyfürdő található.

És maga a park is gyönyörű. Kikapcsolódásra kiválóan alkalmas vidék.

Bajmócot elhagyva következő megállónk már a Magas-Tátra, mely Szlovákia és Lengyelország határán fekszik, 1200 km hosszú és a Kárpátok vonulatának legmagasabb és leglátványosabb része. A viszonylag kis területre koncentrálódott értékes természeti szépségeivel az egész világból vonzza a turistákat.

A gyönyörű tiszta vizű patakok végigcsordogálnak a Tátrán:

A legrégibb tátrai üdülőtelepülés a Nagyszalóki-csúcs lábánál, fontos kiindulópont a Magas-Tátra középső részébe: Ótátrafüred (Starý Smokovec):

Két nap alatt Szlovákia ekkora területét jártuk be. Szép élmény volt. Szép országunk volt.